Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Sabján László: Tóparton, egyedül
Tóparton, egyedül

Egyedül,
csak így jó most e szívnek.
Hegedül
elvásott húrokon.
Jut-e vajh
egy lélegzetnyi holnap?
S vár-e majd,
ki lelkemmel rokon?

Hova fut
a láb alól az út is?
Hova jut,
ki folyton menekül?
Valahogy
csak így jó most e szívnek.
Valahogy
csak így jó egyedül.

Szavakat
csak firkálnék az égre.
Magamat
tán odafesteném.
Az lenne
a legsötétebb felhő.
S ott benne,
mi egykor voltam én.

Egyedül,
csak így jó most e szívnek.
Menekül
egy csobbanás mögé.
Hallgatom
a tegnap hullámzását,
s ballagok
szebb holnapok felé.
5286
a_andrea - 2015. szeptember 04. 07:43:10

nagyon tetszett! Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.