Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Elkeseredve
Elkeseredve

Talán lesz egy patak
hová lecsordogál a harag,
folyóvá duzzadva magából
kiveti azt.
Talán lesz egy kőszikla,
mi a lezúduló köveket
időben megállítja,
és talán lesz az a pillanat
mikor emberi szívekben
a szeretet fészket rak.
Emberi életek,hazug ígéretek,
elszabadult pokol,mi itt dúl,
vadul.
Kinek kertjében nem robbant
még bomba,
Kinek szeme előtt fejek nem
hullottak porba,
Kitől nem vették még el férjét,
vagy fiát,
Kinek nem égették még porrá
otthonát,.....
Nem érzi ,nem érti csak a
félelem szavát.?
Ó ember,ha te lennél áldozat
Ha nem várnának rád megértő szavak,
Űzött vadként futnál a kertek alatt,s
talán akkor te is
arra vágynál ,hogy befogadjanak,...
De csukódik az ajtó,kattan a zár
Rád odakünn a rideg valóság vár.


Kondoros.2015.szeptember.13.Oláh Péterné Jantyik E
4694
Rzsike - 2015. szeptember 26. 15:34:09

Marcsi!
Fogyóban a türelmem.Írnák inkább szépet.Nyugalom az nagyon kellene mindannyiunknak.

4694
Rzsike - 2015. szeptember 26. 15:32:12

Erzsi,nagyon várom. Smile

4977
MMarcsi - 2015. szeptember 26. 10:33:15

Rzsike versed nagyon ütősen kiadja a belőled áradó elkeseredést,haragot.Jól összeraktad!
nyugalmat kívánok-MSmilercsi

4622
Simon Erzsi - 2015. szeptember 26. 07:07:59

Kedves Erzsike!
" talán lesz az a pillanat mikor emberi szívekben a szeretet fészket rak " !
Csak reménykedni lehet...
Szeretettel gondolok Rád, szép napokat kívánok: Erzsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.