Tóthné Földesi Ilona: Lélekébresztő
Lélekébresztő

Idegen pályaudvarok hűs kövén
tervez az Ember szívszeretettel
édeni otthont az ismeretlenben.
Újra teremti a képzelet, hol évekig
háború, vér folyt, mostoha sors,
ezreket fekete vakságra kárhozott.
A könnyelmű sors most itt zokog,
végtelennel bolyongó emberek-
Nem jönnek le hozzánk az istenek.
Egymás lábát tapossuk szüntelen.
Lesz hely hol csontjaik porladnak,
virágzó, lázadó vén Európa?
3649
Oroszlan08 - 2015. szeptember 25. 16:10:33

Kedves Erzsike!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál. Azt gondolom, hogy ebben a témában most mindenki Európára figyel és várja a legjobb döntést!
Szeretettel ölellek: Ica

50
VGy Monty - 2015. szeptember 25. 12:59:16

Kedves Ica!
Tetszik versed, szomorú dal ez, de a viták elkerülése végett, nem írok a mondanivalójához semmit...
Köszönöm, hogy olvashattam!

Tisztelettel: VGy Mont'y

5072
kosztolanyimara - 2015. szeptember 25. 08:55:46

Szia Ica! Jó végre emberséges hangot hallani a sok ellenségeskedés után. Persze, hogy aggódunk, rémülten nézzük a sok szerencsétlent.
De ez van. Muszáj velük emberségesnek lenni, akkor is, ha nem látjuk a következményeket.
Tetszik amit írtál.
üdv,
mara

4622
Simon Erzsi - 2015. szeptember 25. 06:52:11

Kedves Ilonka!
Akár régi filmeken..., s gondoljuk többé nem történhet meg, s most itt állunk a szörnyűség nyitott kapujában.
Gratulálok szép versedhez.Szeretettel: Erzsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.