Deák Mária: Üres álmok
Üres álmok

Remeg a lelkem,
reszket a testem.
Vacog a reggel,
vacog az este,
didergést lehel
a keserű éjjel.
Életed húrja,
pattanó búja
értelmetlen,
iszony halálod,
kegyetlen.
Zordon
porondon
jóságod,
vágyaid,
terveid oda.
Jázmin és zsálya,
illata árja
sírodat várja.
Léted hiánya
bennem sajog.

2015. június 05. - barátnőm májusi hirtelen halála megviselt
3649
Oroszlan08 - 2015. október 19. 10:58:27

Fájdalmas megemlékezés a versed!Heart
Együtt érzéssel : Ica

3757
jegmadar - 2015. október 19. 07:44:54

A fájdalom nem múlik, csak enyhül, de néha új erővel tör rám és még mindig felfoghatatlan.

5286
a_andrea - 2015. október 17. 20:16:58

nagyon mélyen megérintett... és sajnos én is éreztem már olyat, hogy
"Remeg a lelkem,
reszket a testem.
Vacog a reggel,
vacog az este,
didergést lehel
a keserű éjjel."

a témáján felülemelkedve, tetszett a vers. Smile

3652
zina - 2015. október 17. 01:34:45

A hirtelen végeszakadt életek megviselnek, mert értetlenül állunk előtte, fölötte, mögötte, utána..., szeretettel olvastam keserű pár sorodat.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.