Tóthné Földesi Ilona: Emlékezés -56-ra
Emlékezés -56-ra

Lángra gyúlt szárnyakon a pokol
borzongva végtelenben leng,
mikor emlékezem.
Égnek és Földnek rejtélye lett
az az októberi pillanat.
Nem gyújtotta fel
a futótűz fél Európát.
E kicsiny Magyarország
harcolt csak érted Szabadság!
Felszáll a múlt az iszonyatból,
eltévedt golyó, kiégett zászló.
Sírt a lámpavas és a falak,
sárszínű őszi napok alatt.
Csalódott vágyak úsztak,
vörös horogra akadt fenn a Nap,
annyi jel, villogó fénnyel fegyverek
váltak dörgő szörnyekké.
Fejjel lefele lógtak a csillagok,
temérdek sárban.
Feszül az emlék tengelyén
a kút-mély bánat.
3649
Oroszlan08 - 2015. október 23. 11:39:00

Kedves Évike!
Nehezen állt össze ez a vers. Talán még most sem az igazi. Igaz, fiatalon de átéltem. Az események lecsengése volt számomra az, amit nem lehet elfelejteni.
Szeretettel ölellek: Ica

3654
deva - 2015. október 23. 09:33:34

Kedves Icu! Főhajtásom!
"Feszül az emlék tengelyén
a kút-mély bánat."
Heart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.