Tóthné Földesi Ilona: Várok
Várok

Nyomorult koldusként
nincs már mit odaadni,
csak önmagam tudom
kifosztani.
Csak állok és várok,
hogy lehajolsz,
felemelsz magadhoz.
El sem hiszem,
valaha voltak csodák,
röpke percek, órák,
gyönyörű hajnal.
Az ősz örök honába
mára már elvándorolt
a boldogság.
Hajamba hull
a legtöbb kék virág
és a dér.
Vége, nincs másik életem.
3649
Oroszlan08 - 2015. október 27. 10:03:22

Kedves marcsika!
Nem ugy gondoltam, hogy mar vege az eletemnek. Ugy gondoltam, hogy ezzel kellene meg kezdeni valamit, valami hasznosat, tartalmasabbat ami boldogga tesz.
Szeretettel. IcaSmile

4622
Simon Erzsi - 2015. október 27. 08:05:26

Kedves Ilonka!
DE VAN! Van és lesz valami más...
Még nem tudjuk, mi vár még ránk. Csodák is vannak, és hitek. És remélem, még lesz Holnap magazin találkozó!
Szeretettel gondolok Rád, és szép napokat kívánok: Erzsi

4977
MMarcsi - 2015. október 26. 23:30:14

Szomorú versed, nagyon tetszik nekem kedves IcaSmile
Az utolsó sort igaz figyelmen kívül hagytam,mert erről még nem kell írnod,hisz nincs vége!
Ezt az életed éljed még sokáig ,sok szép verset írvaRose
üdvözlettel:MSmilercsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.