Tóth.János Gyuláné: Kedvenc virág Angyel néninek! (archaizáló vers) (2015. november)
Kedvenc virág Angyel néninek! (archaizáló vers)

Zsúpfedeles házikó volt, dédnagymamám háza
Emlékként őrizem szívem pitvarában.
Szegénység lakott ott, nem pompa tanyázott
Mégis szépnek láttam a nyiladozó világot.

Agyaggal mázolt padló, faragott a szekrényajtó
Vizes pad vödörrel, tele szeretettel
Nagyapám a priccsen, nagyokat pöfékel
Középen az asztal, gyolccsal letakarva
Sparhelt a sarokban, stelázsi a kamra
Kredencen a zsétár, benne kecsketejjel
Unoka a lócán játszik, csuhé babát ölel
Rőzse lángja meleget ád, a piciny szobában
Cica tejecskéje, tökhéj tálkában
Fejkendős nagyikám, ül kicsi sámliján
Pereg az orsó, fon a guzsalyán
Surcos köténykéje borítja törékeny testét
Majd imára kulcsolja dolgos, ráncos kezét
Petróleumlámpa gerendáról lógva pislákol este
Szalmával tömött nyoszolyában pihen, megfáradt teste.

Ó ha élne még, nemcsak szeretgetném
Nap minden percében kényeztetném
Szép ruhában járna, nem csak sötétben
Finom falatokat kapna mindig délben
Egész nap csak hintaszékben pihenne
Megérdemelt boldogság, ragyogna szemében.

Sírjára most kedvenc virágát viszem
Régi időkre, hálával emlékezem.


Dédi mamám: Angyel néni (Deák Angéla)
3757
jegmadar - 2015. november 02. 17:20:36

Szép "dédis" vers.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.