Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: A Halál az élettel játszott
A Halál az élettel játszott

Lassan lépdelt a hajnal,
sötétség harcolt a nappal,
felhők özöne távozni látszott,
távolban egy szirénázó mentőben
a halál az élettel játszott.

Halk szavú ember tette a dolgát,
oxigén maszkot, ampullát pumpált,
harsogott a sziréna, pörgött a kocsi motorja
életed előtted lepergett mint a homokóra.

S a család remegve állt az intenzíven,
ugye visszatér,néztek az orvosra kérdően.?
Hosszú volt a pillanat, óráknak tűntek a percek,
a beteg mozdulatlanul feküdt gépek özönében.

Óráról -órára tisztult a kép, de sem orvos,
sem beteg nem tudta mi lesz a vég.
Napok teltek, s egy ember álmából ébredt,
mi történt,szemei kérdően néztek ?

Messzire járt, talán odaát is, egy kicsit
megérezte az elmúlás fekete árnyait is.

De vissza jött,hogy tudjon még szeretni
férjet, gyermeket ,unokát ölelni.
Mert az kell neki, háláját szeretné kifejezni,
visszatérését nekik meg kellett köszönni.

Kondoros.2015.november2.Oláh Péterné Jantyik E.
4977
MMarcsi - 2015. november 03. 22:02:55

Annyira értem.....no ha egyszer találkozunk megénekeljük együtt!!!!!!Smile
Hahóóóóóó itt vagyunkGrinDDD no miPfftt szólsz?

4694
Rzsike - 2015. november 03. 21:50:32

Marcsi köszönöm.Igen lassan lépdelnek az emlékek elő,és le kell írnom.IGEN versben leírni talán nem is jó,talán el énekelni,vagy zongorán elpötyögtetni,hogy halhóóóó,emberek,itt vagyok.

4977
MMarcsi - 2015. november 03. 21:12:39

Rzsike ha azt írom tetszett elég lükén hangzik,hisz versként igen tartalomként pedig borzasztóan szomorú,de annyira azonosulni tudok vele /sajna voltam hasonlóban/
hogy nekem már ezt az érzést meg sem kell írnom-leírtad.Sokáig tartson még a család ölelése azt kívánomSmile
RoseMSmilercsi

4694
Rzsike - 2015. november 03. 18:35:19

Teri,köszönöm szavaidat.HeartRzsike

498
kovesdiferencne - 2015. november 03. 17:46:11

Rzsike kedves!

Gyönyörű a versed...végig átéreztem...Köszönöm:Kövesdi Teri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.