Haász Irén: Hallucináció (Álomvilág)
Hallucináció

Álom kerülget, csattog az út,
bakancsok szakasza lépked,
kusza szél zakatolást hoz,

s bennem képződik, pereg a múlt
filmje, a lelkemben léptek,
setteng a tegnap a mához.

Örülök, hogy már nem érte meg.
Elég volt neki ostrom és gettó,
Auschwitz meg a rokonoknak.

Sokáig nem tudtam, miért hebeg
városnevekre, (s pár szóra dettó)
s ellensége pofonoknak.

Félálmom mélyén egy végtelen sor,
jönnek csillagos télikabátok
téglagyár porával fedve,

a vagonajtó enged ekkor,
felnyomakodnak, benn kübli, - bádog,
s szalma, ha leheveredne,

de nincs hely. Minden kabát tapad,
összesajtolva csak szuszt ereget,
de még a lélek benne,

mígnem a tusból ciklon fakad,
s a lelkek, nem hagyva más jeleket,
mintha füst, szikra lenne

mind, keveregve égbe szöknek,
és ellenére a bajszos dögnek,
csillagként tündökölnek.
1959
haasz iren - 2015. november 06. 13:24:51

Köszönöm szépen, kedves Ica!

1959
haasz iren - 2015. november 06. 13:24:16

Kedves Gábor, elfogult vagyok ezzel a versemmel, nevelőszüleimhez kapcsolódik... Nagyon köszönöm, hogy megerősítettél...!

3649
Oroszlan08 - 2015. november 05. 23:12:30

Kedves Irén!
Valahogy, most nem tudok szóhoz jutni.
De nem szabad elfelejteni!)

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.