inyezsevokIldi: Verseim, légzőgyakorlatok. (2015. december)
Verseim, légzőgyakorlatok.

Egy gondolat kilégzés,
egy gondolat belégzés.
Egy gondolat kilégzés,
majd rövid szünet után,
kezdem elölről.
*
Hosszabb verseim,
fuldoklások,
sóhajjal a végükön.
*
Életem versben
mondom el.
*
Értem bizton szól kétszer a harang.
Először kondult, azon a reggelen,
mikor kipattantam anyukám fejéből,
mint Pallasz Athéné Zeuszéból.
A reggeli harangszó,
és iszonyú fejfájás jelezte jöttömet.
A szülési fájdalmak, felcsúsztak kissé,
jelezve ezzel, mennyi fejtörést fogok okozni
míg felnövök, drága szüleimnek.
Anyukám kislányként, még iskolás kora elején,
árva lett, mert nagyanyám 40 évesen meghalt agyvérzésben.
Ezért mondta a bába, jobb, ha többet nem próbálkozik!
Ezzel magyarázták, így maradtam egyke,
azt nem mondom hogy sivár,
s így úszta meg szerencsésen kislány anyukám,
a többszörös anyaságot,
s a szüleim szerint, én a testvéri osztoszkodást.
Arcomon, megilletődött apukám csókja csattant,
de rögtön tudatták vele, mit nem szabad?
Szeretni, érinteni engem.
S talán, mivel nem sok simogatást kaptam,
később kiprovokáltam a beáztatott vessző
sűrű érintését.
Ma is zsibbadnak tőle ujjaim, tenyerem.
Szüleim szerint, mindenem megvolt,
s örülhettem, hogy van anyukám,
kinek szavajárása ez volt:
- Majd megtudod, ha már nem leszek!
Így éltem én, az árvaság fenyegetettségében,
ötvenhét éves koromig,
míg aztán, végérvényesen, én is árva lettem.
Most így kell felnőnöm, saját erőből, őszen, öregen.
S mert aminek nincs itt,
vagy elmúlt az ideje,
bár létezik, s lehet rendkívűli,
törvényen kívűli.


Senkiföldje, 2015. Június 26.


5383
inyezsevokIldi - 2016. január 19. 21:27:51

Köszönöm kedves Pilla a gratulációt!
Nagyon örülök hogy tetszett amit írtam.
Szeretettel, IldikóHeart

1593
MT - 2016. január 18. 22:12:57

Kedves Ildikó, izgalmas címe miatt választottam elolvasásul kezdetnek ezt a versedet és örülök, mert hiszen a folytatás is lenyűgözött! Gratulálok, nagyon tetszik!

5383
inyezsevokIldi - 2015. december 13. 19:28:50

Kedves Vadvirág!
Köszönöm hogy megértesz,s nem ítélsz el azért, amiért ősz fejjel, még mindig rágódom a múlton. A gyerekkorom olyan falat volt, amit máig nem emésztettem meg. Annak örülök, hogy a gyermekeim már másképp élték meg a magukét. De még így is sokszor érzek bűntudatot.
Szeretettel: ldikóHeart

3933
vadvirag47 - 2015. december 13. 18:48:32

Kedves Ildikó!
Hát igen, szomorú, de ilyen is van. Én is megtapasztaltam bizonyos mértékig.
Vannak olyan szülők, akik nem tartják fontosnak a szeretet egyértelmű jelének (ölelés, simogatás, puszi) kimutatását...szigorral kell nevelni! - mondják, így lesz ember belőle. Pedig, ez nem igaz...az ilyen gyermek szenved az érzelmek hiányától, és megmarad benne ez a ridegség talán élete végéig. Legtöbb ilyen családból származó gyermek, felnőtt korában - pont azért, mert nem tartotta helyesnek - másképp neveli csemetéit - mások viszont nem tudnak kitörni a körből, és ő is folytatja a szüleitől látottakat, hiába szenvedett annak idején tőle. Mindenesetre szeretni sohasem lehet túlságosan, legfeljebb elvakultan, megfontolatlanul, de egy szülőnek ki rója azt fel, hogy semmit sem mérlegelve,vakon segíti szeretteit? A szeretetet nem azzal mérjük, hogy mit adunk, hanem hogy mit adunk fel. Remélem, most már boldogabb, elégedettebb élet vár rád, mint régebben! Szeretettel olvastalak Vadvirág
Tetszik versed. Vadvirág

5383
inyezsevokIldi - 2015. december 01. 21:36:18

Drága Viola!
Köszönöm kedves , bátorító szavaidat, a pozitív beteljesítő jóslatod, de legfőképpen hogy Isten áldását kéred rám!

Nagyon sok szertettel: IldikóHeart

277
farkas viola - 2015. december 01. 21:24:10

Kedves Ildikó!
Mélyen elgondolkoztatott önvallomásod. Jó, hogy megírtad, jó belelátni más életébe is,
nehogy a sajátunkat túl magasra értékeljük.
Te is erős vagy, megedzett az élet, el fogod tudni végezni a feladatod. Isten áldja meg életedet.
Szeretettel olvastalak: Viola RoseHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.