Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Sehol sincs fény felé
Sehol sincs fény felé

Fekete leplét magára rántja
csillagok fényét magába zárja
szellő libben,fátyla nem rebben
lenéz a földre megvetőn,csendben

Hold keres kiutat,mutatna utat
az éjszaka magában kéjesen kacag
fekete leplét a holdra dacosan dobja
ma én vagyok az éjszaka császára

Lassan baktató vándor sötét éjben
égi lámpását figyelné, keresi az égen
botjával bosszúsan integet az ég felé,
csoszogva indul a sehol sincs fény felé

Kondoros 2015 december 1 Oláh Péterné Jantyik
3652
zina - 2015. december 04. 00:55:25

Egyre szebb, ritmusosabb verseket írsz, kedves Rzsike, nekem úgy tűnik. Örömmel olvastam gondolataidat az éjszakáról, de abból a "sehol sincs fény"-ből valahol ott van a kijárat. Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.