Nagygyörgy Erzsébet: Örökre megfosztottan (2015. december)
Örökre megfosztottan

Szívverésemnek halkuló akkordjait nyeli az anyátlan éj,
s bennem visszhangzik az égiek elgyötört seregének sírása.
A csillagok tűleveles ágain hiába tör meg a holdfény,
ha tőled örökre megfosztottan kell, hogy éljem árva életem.
3933
vadvirag47 - 2015. december 21. 19:50:37

Igazad van, nem tudom, hogy olvastam el a szót, elnézésed kérem!
Köszönöm, hogy háborgás, tiltakozás nélkül fogadtad jó indulatú soraimat.
Ígérem, máskor jobban figyelek, hisz nem jó lenne bárkit is megbántani, ráadásul ok nélkül.
Üdvözlettel Vadvirág

4478
Dyona - 2015. december 14. 18:40:45

Kedves Vadvirág!

Köszönöm, hogy olvastad, ez a vers rím nélkülinek készült.
Van , mikor, simán folynak a szavak, és csak aggat a kényszeres rímkeresés, persze én a hagyományokhoz húzok, de néha így jön ki.
A versben nincs szóismétlés, arra különösen vigyázok, mert nem "megtört", ahogyan olvastad, hanem" elgyötört", és az nem ugyanaz. Köszönöm az ötleteket, ölellek érte.
Erzsike

3933
vadvirag47 - 2015. december 13. 18:25:20

Remek négysoros, kár, hogy a vége nem rímel:
/ne haragudj, de én így írnám meg:
"s bennem visszhangzik az égiek megtört seregének szomorú éneke
3. sor - változatlan, és így már a 4. is az maradhat, mert rímel az élete szóval.
ill. hiába tör meg a holdfény helyett - hiába[b] játszik[/b] a holdfény
hogy a tör szó ne szerepeljen kétszer!
Jó tanács, nem kell megfogadni, de leírtam, mert talán tanulsz belőle.
Szívesen olvastam Vadvirág

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.