Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tamás Ágnes: Nem tudom...
Nem tudom...

Nem tudom,hogy áldás-e vagy átok,
a fejembe mindig szavakat látok.
Hol szépek, hol kemények,
mind-mind része az egésznek!
A részekből lesznek az egészek,
s aztán papírra készek!

Addig gyötör,míg le nem írom,
hogy serceg a toll a kezembe,
ahogyan tisztul a kép a fejembe!
Látom, hogy az élet szép,
kemény vagy mostoha,így
születik képekből, a versek sora!

Leírom hogy lássad, milyen az emberek sorsa.
Hol békében él,hol háborút szít az ostoba.
néha okos néha igazat szól,
néha hányaveti módon ledorongol!
Mindenkinek szórja,véleményét sorba,
és harsogja,hogy nincsen demokrácia!

Ha az ember csak a tatamin birkózna,
ha az értelem mindig megértésre találna,
ha kettő meg kettő mindig négy lenne,
ha az igaz szerelem, mindig igaz lenne,
úgy lesz igaz a kép,hogy élni jó,
és élni szép,élni vágyom örökké!

Nem kell nekünk más idol,
szívünk szerelmet itthon csihol,
itt lőjön szíven ámor,
itt legyen örökre nyugodt álmom!
3933
vadvirag47 - 2015. december 08. 13:56:52

Mély tartalommal bíró, jó kis vers, szívesen olvastam. Vad Virág

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.