inyezsevokIldi: Szüleim
Szüleim

Szüleim, ketten, végül, tökéletes párt alkottak.
Én mint gyermek, harmadikként,
nem tudtam kapcsolódni.
Évek alatt összecsiszolódtak,
s kapcsolatuk testén,
mint egy irritáció,
voltam csak jelen.
Súrlódásaik okozta sebeiken varként,
Újra és újra lehorzsolódtam.

2015. November 4.
5383
inyezsevokIldi - 2015. december 18. 18:25:42

Köszönöm Kedves Terike a hozzászólásodat és a tanácsodat.

Ha a szüleimre gondolok, fájdalmat, bánatot érzek. Ki nem élt szeretetet és haragot.

Jóvá tehetetlenséget és bűntudatot.

Szeretettel: IldikóHeart

3392
lambrozett - 2015. december 18. 18:24:41

Jó vers, tetszett. Üdv. Éva

5407
tamasagi - 2015. december 18. 18:22:32

Jaj ez fájdalmas!! Sajnálom,Ildikó,hgy ilyen érzéssel kellett felnőnöd!hisz az együvé tartozás érzésével töltődik fel az ember lelke!! és Te ennek hiányában éltél,,,?????akkor ez egy intő példa volt előtted bizosan, és gondolom hogy már gyerekként megfogalmazódott benned,ha családod lesz akkor majd Te igy-vagy-úgy teszel!!! VAJON SIKERÜLT, MÁSKÉNT TENNI?????????
SZERETETTEL Ágnes

498
kovesdiferencne - 2015. december 18. 18:01:56

Kedves Vadvirág!
Elgondolkoztató a versed.A szülő szeretete,a család melege egy
életre boldogságot ad.Én szinte csak a szeretetet érzem..amikor a Családomra gondolok.
Az emberi boldogsághoz hozzátartozik,hogy szeretetet adjon és kapjon.
Keresd ezt a fajta kapcsolatot családon kívül.Sikerülni fog biztosan.
Meleg szeretettel :Kövesdi Ferencné Teri

5383
inyezsevokIldi - 2015. december 18. 16:19:18

Kedves Vadvirág!
Köszönöm vigasztaló, bátorító szavaidat.
Szeretettel: IldikóHeart

3933
vadvirag47 - 2015. december 18. 16:03:43

Sajnálatos, mikor egy "gyerek" ilyet érez a szülei kapcsolatáról : azok ketten, idillikusan, harmonikusan simulnak össze, ő meg csak "púp" a hátukon. Ilyen helyre születni nem jó, egész életben egy szomorúság fátyla kíséri végig, mert abban csalódni, aki szült minket, a legfájdalmasabb. ...de, ezen is, mint minden máson túl kell lépni, mert egy életünk van. és minden jogunk megvan ahhoz, hogy azt a lehető legteljesebben, legboldogabban élhessük le. A konklúziót nem vontad le, pedig az a lényeg - az mutatná meg, mennyire sikerült feldolgoznod, ezt a fájdalmas szituációt. Érzésem szerint, sebeid még ma sem gyógyultak be teljesen (vagy ez egyszerűen lehetetlen?)
Átéreztem versed minden sorát. Bocsáss meg nekik, és lépj tovább! Az a fontos, hogy te másképp éld az életet, és másképp szeresd családodat.
Szeretettel olvastalak Vadvirág Thinking

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.