Kószó Ádám: Falfelé
Falfelé

táncba, táncba
hívlak
keringő, keringő
égistestnek
csillag, csillag-
fény a szemben
zápor pedig
a szívekben

hullik, hullik
minden este
könnytől, könnytől
fénylik újra
a súlya már
nincs, nincs a
szíven
azt látom, hogy
elindulna

nem nyom le már
teljes súllyal
a fal felé
minden csillag
a párnába
temezetkezne
róla már csak
évet írnak

másnap, másnap
felébredne
nem hullana, ha
nem hullott volna
ha nincsen taps
ha nincsen taps
hát meghajolna

én meg, én meg a
nézőtérről
a színpadot, a csillagot
a kezemet
összecsapnám
de sok szék már
üresen hagyott

nem nyom le már
teljes súllyal
a fal felé
minden csillag
a párnába
temezetkezne
róla már csak
évet írnak
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.