Simon Dávid: omlások
omlások

a szeplők az orrodon
a borfolt a párnámon
a szájpadlásod íve
a hullámzó tájakon
a nyirkos utcák zaja
a pihenő párkányon

a hajad omlása az
arcomba a csillagok
alatt úszó földrészek
egymáshoz sodródása
a kimondhatatlan a
csapvíz halk koppanása

a papírdarabok a
szőnyeg hajlatában a
szívverésed a falak
leborulásában a
kanál szélére száradt
íz az abrosz ráncában

a hajad omlása a
hullámzó párnákra az
egymásba sodródásunk
csendes robbanása a
kimondhatatlan az egy
csepp víz halk koppanása
4270
simondavid - 2016. január 02. 21:15:59

Köszönöm! Hol érződik úgy,hogy kopog? Minden sor 7 szótagú.

4270
simondavid - 2016. január 01. 13:06:35

Nagyon köszönöm! Örülök.

3933
vadvirag47 - 2016. január 01. 10:43:56

Remek sorok, szívhez szóló, meghatódva olvastam.
Vadvirág

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.