Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Mondd,... miért?
Mondd,... miért?

Jeges víz csapkodja a csónakot
hideg szél ver hatalmas hullámot
az emberek a partra vissza intenek
siratják a maradók a menekülőket

Leomlott ház falak,halott emberek
falatnyi gyermek,ki most érkezett,
a háború zajába mi lesz most veled
szüleid holtan fekszenek melletted

Önkéntes magára köti a halált
pillanat alatt százakat magával ránt
hitével együtt lelketlenül tette
vitte azt is, ki, kimaradt volna belőle

Vad vihar sodorja az imbolygó csónakot
sziklának ütközve,ájultan esnek a mélybe
hörög a tenger,feketén jajgat a magas ég
sírva borul a parti homokra,ki földet ér

Meleg a kis szoba,édes a fenyő illata
gondolatom mégis elviszi a világ zaja
oda, hol ezrek értelmetlen halálba vesznek
oda, hol nincs becsülete az emberi életnek

Kondoros 2015 január 6
2135
mami - 2016. január 08. 08:39:01

Drága Rzsikém!

Csatlakozom az előttem szólóhoz. Ki nem hagynám egy alkotásod sem! Szeretem ahogy írsz. Figyelemfelkeltőn, tényszerűen és a szíved minden igazságát is megmutatva. Te egy igazi krónikás vagy akinek minden szavára oda kell figyelni!

Szeretettel: Jártó Róza /mami/

4694
Rzsike - 2016. január 07. 22:30:56

Kedves Icu,megtisztelsz szavaiddal.
Igen azt hiszem nekem az igazságtalanság ,az értetlenség adta kezembe a ceruzát,és szüleim testvéreim elvesztése.Azt sem mondom,hogy mindég vers szerű,és szabályos sorban szedve.
Üdv RzsikeHeart

524
BogIcu - 2016. január 07. 22:10:17

Kedves Rzsike!

Te vagy számomra az egyik olyan író, akit megérint és versbe is foglalja a világ összes fájdalmát, az értelmetlen pusztítást, az embertelenséget.
Gyönyörű és szívszorító ez a versed is. Gratulálok szívből.
Ölellek szeretettel: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.