inyezsevokIldi: Felismerés
Felismerés

Óriási felismerésem van!
Kacagok rajta!
Tudod mit cselekedtünk?
Szerepet osztottunk egymásnak!
Amit Te osztottál rám,
Az nekem túl kicsi volt.
Én nagyobb szerepekhez vagyok szokva.
Amit én osztottam terád, az neked túl nagy volt.
Lehet, még sose kaptál ilyet.
Mindenesetre istenesen helytálltál,
S éles elmédre vall,
Hogy nem próbáltál belenőni!
Mindenesetre édesen állt rajtad,
Mint egy gyermeken,
Az apja nagykabátja.
Ha kilépnénk rendezői szerepünkből,
Megihatnánk együtt egy pohár bort.
Persze, csak ha van kedved és időd.
Úristen! Miből maradtál ki?
Felébredtem! S látom, a szerep, amit játszottam,
NEM ÉN VAGYOK!
5383
inyezsevokIldi - 2016. január 08. 16:58:12

Kedves Ica!
Köszönöm, hogy hozzászólásodra érdemesnek tartottad az írásomat, s jól esett, hogy versnek nevezted.
Igen, a versek olyanok mint az álmok! Bennük, feldolgozzuk élményeinket. Nekem ez a feldolgozás, hosszadalmas. Sokáig, sokféleképpen kell írnom egy témáról, hogy az kimerüljön, a helyére kerüljön, s túl lépjek rajta.
Szeretettel: Ildikó

3649
Oroszlan08 - 2016. január 08. 10:47:00

Kedves Ildikó.
Vannak álmok amelyek folytatják az ébrenlét gondolatait, és vissza-visszatérnek addig ameddig nem oldódnak meg.Smile
Tetszett a versed. Szeretettel olvastam: Ica

5383
inyezsevokIldi - 2016. január 07. 20:20:31

Drága vagy Icu!
Nagyon köszönöm!Smile

524
BogIcu - 2016. január 07. 20:14:09

Kedves Ildi!

Úgy érzem keserűen kacagsz, s nem tudsz túl lépni azon a bizonyos szakításon, de lehet, hogy tévedek. Nekem ez jött le ebből a versedből is. Szeretem az írásaidat, mert általuk megismertem lelkivilágodat is....
Ölellek nagy szeretettel, szebb napokat kívánva: Icu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.