inyezsevokIldi: Tegnap
Tegnap

Tegnap, nagy fájdalmamban,
Véget akartam vetni a kapcsolatunknak,
Mert rájöttem, hogy nyitva hagytam a kaput,
Sőt kértelek, jöjj be rajta,
Egy beszélgetés erejéig.
S nem mondtál nemet!
Azt írtad: -Jó, majd beszélgetünk!
S a kaput én még nyitva tartom!
Néha rettenetesen fáj, hogy nem jössz,
Hogy nem akarsz bejönni rajta!
Ez elmém, szívem, lelkem kapuja,
De testem sem mondott még le a reményről!
A legmélyebb ponton tudatosult bennem,
Hogy ezt a kaput bármikor bezárhatom.
Véget vetve ezzel, legvadabb kínjaimnak.

2014.November 7.
3649
Oroszlan08 - 2016. január 11. 21:28:05

Kedves Ildikó!
Sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a reményt is feladjuk!
Őszinte szívből kívánom, hogy ha nem jön, csukd be azt a kaput. Tetszett a versed ahogyan levezetted a fájdalmadat.
Szeretettel: Ica

5383
inyezsevokIldi - 2016. január 11. 21:13:08

Kedves Laca!
Köszönöm kedves szavaidat. Kérdésedre a válasz, ha nem költői: a mélypont már a múlté, de a kiskaput, még nyitva hagytam.Smile

2951
Firm76 - 2016. január 11. 20:52:57

Kedves Ildikó!

Milyen nagyszerű megfejtés a végére. Nyitva tartod lelked kapuját, nyitva tartja a remény, de a végén derül ki, hogy akkor lesz mégiscsak jó, ha bezárod, hisz azzal vége a kínjaidnak. S mindezt elmesélve a te sajátos, egyedi stílusodban. Remélem, az a mély pont már a múlté.

Üdv: LacaSmileRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.