Kószó Ádám: Betűkből
Betűkből

tényleg két betű az életünk
nem te, én, hanem mi,
vagy talán négy,
hogy én, te, és kérdezzük,
mi mennyit ér, mennyit érne.
majd ha az van, hogy csak,
akkor lesz ég velünk,
addig meg élünk vidáman, és
azt kérdezem,
mit érzel irántam,
mármint úgy pontosan most, hogy
és te meg mutatod a melled,
hogy ne azt nézzem,
hanem alatta, ott dobog.

tényleg pár betű az életünk,
legfeljebb néhány szótag,
hogy a belső hang néha rám kiált,
vissza hozzá, nem hallod, szólt, vagy
szólni akart.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.