Tóthné Földesi Ilona: Remény

Remény

Virágoztak álmukban az alvó almafák,
távolból láttam még, lehullt egy levél,
a fa alatt kövekből lettek gyöngyszemek.
Nem csak egy percre lett fontos az életem,
a liliom-tiszta perc, a csend szívemen.
Porba hulltak már a hitvány szürke évek,
térdre hullott a csüggedt falak között
a remény, mikor elvétettem a léptemet.
Szóljatok csak rám, halvány kék ibolyák,
szóljatok rám tövist virágzó hajnalok
halkan,mint szívemben a mécses oly
szerényen, mielőtt porba hullna a remény.
3414
margitszabokila - 2016. január 22. 10:57:56

Drága Ica!
"A remény hal meg utoljára" tartja a közmondás.
Őrizd meg sokáig a reményt, és bízzál a sorsban,
mert még tartogat számodra sok jót!
Szeretettel:MargitRose

4977
MMarcsi - 2016. január 22. 08:12:18

Ica kedves egy újabb szépség tolladból!Gyönyörűen "megfestett" szavak!
szeretettel voltam újra:MSmilercsi

277
farkas viola - 2016. január 22. 05:59:32

Drága Ica!
Vigyázni is kell a Reményre.
Szeretettel: Viola In Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.