Tóthné Földesi Ilona: Nehéz gondolatok
Nehéz gondolatok

Forrt, pezsgett árnyékom alatt
az élet, hiába faggattam
ő bölcsen elhallgatta,
miért nem volt gyerekszobám.
Torz formáját őrzi a múlt,
makacsul őszbe fordul
a röpke nyár.
Csupasz ideg lóg a múlt ablakán
lett függöny rajt’ egy életen át,
árnyak táncoltak a képzelet falán.
Kondult a nehéz harang lelkemen.
pár araszra volt csak a mély,
ott sebeket nem hegesztett
senki sem.
Dacoltam ég és föld törvényeivel,
hogy minden a helyén legyen.
Vándora lettem a gyönyöröknek
térdre hullva hiába könyörögtem,
átrágtam magam a könnyeimen,
hullott csak hullott a könny a szó,
jobb nem lett.
Útszélén lelkendező virágok
színe, illata hódított.
Sokszor kísértésbe estem,
de csak az út porát nyeltem.
Illatukból semmit nem éreztem.
Előlem csodálkozó csendben
felszállt a röpke nyár.
5072
kosztolanyimara - 2016. február 05. 08:26:52

" Előlem, csodálkozó csendben
felszállt a röpke nyár"
A legszebb sor, amit hosszú ideje olvastam kortárs költőtől! Gratulálok! Elviszem magammal, ha nem bánod, persze nem magamnak, Téged idézni Smile
ölellek,
mara

4977
MMarcsi - 2016. február 04. 22:33:33

Nem kell sok szó versedhez,kiírtad te magad kedves Ica!
NEHÉZ GONDOLATOK....Rose
gratulálok:MSmilercsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.