Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Sabján László: Könnyező angyal
Könnyező angyal

Idenéz egy angyal,
s könny csillog szemében.
Vajon mit sirathat
az, kinek kezében
izzó kardként, örök
áldás - átok forog?
S én miért épp róla,
csak róla álmodok?

Idelát - hogy honnan?
Nem az égből - túlról.
Messzi tér-időben,
jövőből és múltból.
Fáradatlan szárnya
nem szűnik meg járni;
az én lábam remeg,
alig bír megállni.

Látom két szemében
örök tűznek lángját
- nem földi tűz, melynek
fújni kell parázsát -,
mégis könny fakad fel
forrásként sarkában.
Vajon mit sirathat
széles hatalmában?

Ideszáll az angyal,
s könny csillog szemében.
Arca, mint a márvány,
öröklét kertjében.
Talán azt siratja,
Ő sosem volt ember...
S nem lehet oly dicső,
mint ki meghal egyszer.

2016. 01. 19.
3933
vadvirag47 - 2016. február 09. 16:47:39

Remek, felemelő érzéseket feszeget versed...igen, embernek lenni nemesebb, mint angyalnak, mert az ember lehet angyali jó, de angyal sosem létezhet emberi érzésekkel.
Gratulálok filozofikus versedhez, tetszik. Vadvirág

3652
zina - 2016. február 09. 15:41:57

Remek vers, a zárás pedig nagyszerű - kíváncsi voltam az okra Smile Gratulálok!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.