Zelenka Brigitta: Örökségem, avagy az én ékszerdobozom
Örökségem, avagy az én ékszerdobozom

Örökségem, a vén cukortartó,
megkopott falán lila ibolyák,
puhán meglebben a fűszeres illat
s feltárul belőle ódon, múlt világ.
Az örök otthon teljes csokrú kelyhe
bomlik ki előttem rövid perc alatt,
régi dallamok bujkálnak a szélben
s röptetnek szívemből fogoly-madarat.
Hallom letűnt napok minden kis neszét,
megáll a pillanat az idő falán,
tükörcserép-emlék ragyog fel a fényben:
hajam sugarából koszorút fon Anyám.

A vén cukortartó, lila ibolyák,
porcelánba zárt örök pillanatok,
állnak mozdulatlan egyetlen időben:
ami voltam, (ha) leszek, s ami vagyok.
5407
tamasagi - 2016. február 11. 21:24:38

Kedves Brigitta. a versed gyönyörű!!
felidézed benne s bennem is a régi otthon,a gyerekkorom,melegét minden bajával,boldogságával együtt. Azt hiszem, mindenkinek a dobozában ott az ékszer az emlék!!gratulálok szeretettel::ÁgnesIn LoveRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.