Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: LÁTTAM A FÁT
LÁTTAM A FÁT

Láttam a fát sírva
csupasz ágait
összeborulva
dermesztő
hidegben
vacogva

Láttam
madarat sárban
szárnyairól a
sarat lerázva
tova repült
a csupasz faágra
összeborulva fázva

Láttalak téged
ki menekültet
felsegített
majd hajléktalanhoz
futottál
meleg ruhát osztottál
miközben fáztál

De boldog voltál
miként a fa is
ahogy ágain
öleli a vergődő
madár szárnyait

Most a földet
látom sírni,
tehetetlenül nézi
hogy kinek magát
adta,vesztébe sodorja
testén mély sebet ejtenek
vizei mérgezettek lettek

Szeretem nézni az estet
az este,nekem a legszebb
mikor nem látok
csak sok csillagot
egymásba ölelkezve
talán boldogok?

Kondoros 2016 február 16
3342
rozsaschvalm - 2016. február 19. 22:31:58

Nagyon szép a versed, kedves Rzsike, gratulálok!
Szeretettel: RózsaSmile

4694
Rzsike - 2016. február 19. 18:49:22

Köszönöm Marcsi.

4977
MMarcsi - 2016. február 19. 16:41:41

Szép verset kerekítettél Rzsike!tetszik.Láss még meg sok mindent!
gratula:MSmilercsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.