Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: LÁTTAM A FÁT
LÁTTAM A FÁT

Láttam a fát sírva
csupasz ágait
összeborulva
dermesztő
hidegben
vacogva

Láttam
madarat sárban
szárnyairól a
sarat lerázva
tova repült
a csupasz faágra
összeborulva fázva

Láttalak téged
ki menekültet
felsegített
majd hajléktalanhoz
futottál
meleg ruhát osztottál
miközben fáztál

De boldog voltál
miként a fa is
ahogy ágain
öleli a vergődő
madár szárnyait

Most a földet
látom sírni,
tehetetlenül nézi
hogy kinek magát
adta,vesztébe sodorja
testén mély sebet ejtenek
vizei mérgezettek lettek

Szeretem nézni az estet
az este,nekem a legszebb
mikor nem látok
csak sok csillagot
egymásba ölelkezve
talán boldogok?

Kondoros 2016 február 16
4694
Rzsike - 2016. február 22. 13:09:58

babi én köszönöm,hogy bekukkantottál.Smile

5445
babi - 2016. február 22. 08:26:41

Tetszett, köszönöm! Smile

4694
Rzsike - 2016. február 21. 22:46:08

Köszönöm jegmadár.Rose

3757
jegmadar - 2016. február 21. 20:29:50

A csillagok talan valoban boldogok. Remek versedhez gratulalok.

4694
Rzsike - 2016. február 21. 18:30:14

Andrea köszönöm.Smile

5286
a_andrea - 2016. február 21. 18:23:53

Lírai és fájdalmasan valóságos. A jelenünk tükröződik benne.

4694
Rzsike - 2016. február 21. 16:36:33

Köszönöm IcaHeart

3649
Oroszlan08 - 2016. február 21. 12:14:49

Elismerésem a szép versedért kedves Rzsike!
Nagyon tetszett!Rose Ica

4694
Rzsike - 2016. február 20. 15:11:28

Zsermen ! Szeretem elemzéseid,bár tudod rzsikésen ,csak kiírom gondolataim magamból.
Örülök,ha tetszett.
Köszönöm.RzsikeSmile

4694
Rzsike - 2016. február 20. 14:24:12

RÓZSA KÖSZÖNÖM.Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.