Cs. Nagy László: Régenszületettek
Régenszületettek

Ha nem jutott, mi
nem mentünk panaszra,
sóvárgó szemmel
néztük ami nincs.
Tudtuk, szavunknak
semmi haszna,
amink van, - ha hagytak -,
magunknak az a kincs.

Hisz annyiszor
éltük már a semmit,
elboldogulni a
kevés is elég.
Csak vonszoltuk
kis-életünk keservit'
el nem irigyeltük
mások kenyerét.

Sorba álltunk,
és ha szólítottak,
szép hangosan
mondtuk a nevünk,
mi voltunk az
örök kárhozottak,
lelkünkre kérgesült
a két kezünk,

és -kitudja- mégis
túléltük magunkat,
büszkén hordtuk rongyaink.
Ha felidézzük
magunkban a múltat,
még felsuhognak
régi szárnyaink.
4958
rozsabokor - 2016. február 23. 19:04:56

Igen, nem panaszkodtunk és nem követelőztünk, tettük szó nélkül dolgunk, csak bíztunk és reméltünk.

3652
zina - 2016. február 23. 15:42:04

Remek. "Lelkünkre kérgesült a két kezünk". Gratulálok, kedves Titus! Smile

4930
barnaby - 2016. február 23. 14:20:13

Üdvözöllek a Clubban.Egy " Régenszületett"...Smile

3933
vadvirag47 - 2016. február 23. 09:23:57

Drága Laci!
Megfogtál, meghatottál, és meg is leptél, mert ezek a gondolatok annyira az enyémek is. Persze nem hiszem, hogy ilyen ütősen, döbbenetes, színes korrajzzal, átütő képekkel
tudnám én is lefesteni, de így már sokkal nyugodtabb vagyok, hogy van aki megtette helyettem. Szédületes élmény volt remek versed olvasása...nyomán az én régi (megtépett) szárnyaim is felsuhogtak. Köszönöm. Rózsa (Vadvirág)

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.