Cserháti Márta: Egy zongora és egy gitártok élete
Egy zongora és egy gitártok élete


Letakart fekete zongorán kopott gitártok -
rég elnémultak az egykor zengő-bongó húrok.

A billentyűkön apró gyerekkezek futottak,
pengették, fogták le a húrokat.

Az egyszerű hangok lassan egymásba karoltak,
s az éterben a szív hangjai szárnyaltak.

Játszott a két hangszer, egymással feleselt,
vetélkedett, melyikük hangja száll messzebb.

Teltek az évek, változik az ember...
a zongora elhallgatott, a gitár tovább szólt.

Eljutott a pódiumra, majd külföldre,
a közönség mindenütt tapssal ünnepelte.

De a szív az ifjúi álmokat széttörte,
megállt, a kéz lehanyatlott,
s elhallgatott a húr örökre.

Letakart fekete zongorán kopott gitártok -
ha már én sem leszek, mi lesz sorsotok?
5396
Kitti - 2016. március 05. 22:03:41

Szomorúság van a versedben.Két fajta gyász is megjelenik benne. Először a zongoráé, majd a jövendőben megvalósuló gitártoké. Közben ott vagy te, a magad elgyászoló aggódásával.
Viszont érdekes párhuzamok is megbújnak benne. Tetszett.Rose
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.