Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

H. Gábor Erzsébet: Elégia (2016. március)

Elégia

Az óra körbejár, a Föld sután forog,
a szél ma nem danáz, a csendbe kujtorog,
az ablakon benéz a Hold, s reám nevet,
sugára megsimítja árva lelkemet.

Ölembe régi könyv, a lap mesél megint,
hiába szól az ész, a szívre csak legyint -
kicsinyke hóvirág, soványka szalmaszál…
Feléd repít a múlt, a vágyam arra száll,

dereng egy arc, a kép is egyre élesebb;
szaladsz elém, kitárva mind a két kezed,
karod bilincs, nem enged, átölel, szorít,

a régi láva lángja újra elborít...
Fiókba rejtem én a szürke bibliám,
s a holt virág vigyázza szép elégiám.
5383
inyezsevokIldi - 2016. március 03. 17:19:32

Erzsike!Surprised
Hisz ez csodálatos! Tökéletes! Nagyszerű!
Hálás köszönet érte!
Szeretettel: IldikóSmileHeartRose

4478
Dyona - 2016. március 03. 12:07:54

Kedves Zsike!

Csodás vers, már olvastam, de megint elvarázsolt.
Erzsike

4977
MMarcsi - 2016. március 02. 11:07:55

Nagyon szép,ringató sorok.
Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.