Sztancsik Éva: Szuvenír a vállamon (2016. március)
Szuvenír a vállamon

Varrt egyszer a szerelem
nekünk folt-takarót... -
aprólékos öltéssel
hímezte, csodamód.

Felöltöttük magunkra
szenvedély-palástját...
darabjaim bársonya
örömmel talált rád.

Itt hagytad e pokrócot
grátiszként vállamon...
kifakult, mint én magam,
s nincs mire váltanom.

Szemfedelem lesz végül,
halált átragyogva -
nézzük ezt mi magasból,
párban... csillagsorba'.

(2016. február)
3392
lambrozett - 2016. március 17. 22:15:50

Köszönöm szépen, kedves Vadvirág Rózsa. Nagyon jólesik mindig a figyelmed. Smile Szeretettel. Éva

3933
vadvirag47 - 2016. március 15. 18:30:52

Tetszéssel olvastam versed, egyszerűségében is nagyszerű. Rózsa

3392
lambrozett - 2016. március 14. 10:25:48

Hálás köszönet, kedves Jégmadár. Smile

3757
jegmadar - 2016. március 13. 19:24:22

remek

3392
lambrozett - 2016. március 13. 19:19:00

Köszönöm szépen hozzászólásodat, támogató meglátásaidat, kedves Évi. Smile

3654
deva - 2016. március 13. 19:06:40

Lám egy élet takarójáról is mily szépet lehet írni?! Bizony az állomásokon, melyeken végig vezetted, lassan pokróc, szemfedél lesz. Nagyon tetszik versed, szeretettel gratulálok kedves Évi!Rose

3392
lambrozett - 2016. március 04. 21:55:25

Hálásan köszönöm látogatásodat, véleményedet, kedves Jégmadár. Smile

3757
jegmadar - 2016. március 03. 07:41:49

Szép vers. Kifakult szerelem szemfedél takarója. Szeretettel Jégmadár

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.