Tóth.János Gyuláné: Utak (2016. március)
Utak

úttalan utakon járok,
ez az út enyém
sétálunk együtt
nem hagy el a remény
annyi féle melyre léphetek
láthatatlan kanyargós
vár rám új csoda
álom utam ösvényére
léptem mely kitaposott
követem megyek harcolok
új utakat nyitok
nem választom a könnyebbet
virágos vezet magasba
sugárútként egyenesen
életút melyet egyedül
kell járnom senki nem
jöhet már velem
csak a híd mely összeköt
sokszor kifürkészhetetlen
próbám meghozta gyümölcsét
keresztútnál megállok
és mondok egy imát
mert a rögös már véget ért
s ha néha felfedezőútra
jönne meg a kedvem
mellék utakat nem hagyom ki
rejtekével egyre nő az ihlet
szinte repülök a
magasságokig
elfogynak a nehéz utak
görbékre már nem vágyom
egyenes út az én világom
mely a fény forrása felé visz
kerülés már nincsen
lényeget most értem csak meg
ilyenkor vágyom még kicsit
a meghitt régire felejtve a rosszat
ha zarándokutam végéhez ér
találkozásom a végtelennel
ott megpihenek csendben
csillagok között szeretetben
3933
vadvirag47 - 2016. március 15. 18:38:05

...úgy legyen deva drága, de még ne most!...És soha nem mondd, hogy soha, mert nem tudni az élet még mit tartogat számodra! Versed elgondolkodtató, és megható.Az ember szerncsére - sok mindent kiír magából, s ez fontos tevékenység a lélek gyógyulásához szinte elkerülhetetlen.
Szeretettel olvastalak Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.