Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Kövesdi Ferencné: Nagyanyám
Nagyanyám

Nem volt nekem nagyapám,csupán,csak egy Nagyanyám,
Róla sincsen sok emlékem,az már nem adatott nékem.
Keze nem simogatott,esti puszit sem adott,
Nem dicsért és nem örült,igaz,hogy nem is "PÖRÜLT"

Mindegy volt,hogy születtem,nem kérdezte...mit ettem?
Egyszer mégis megkínált "Nem eszöl túróscsuszát?"
Kínálatát "NEM"-el kezdte,az lett a jó csusza veszte.
Nem mondtam,hogy "DE ESZEM!"-Tudtam,hogy rosszul teszem

Biz én nagyon éhes voltam,a csuszáért majd meghaltam,
Szeretetét nagyon vágytam! A Nagymamát ritkán láttam.
Nem kérdezte hogy vagyok? Igaz azt sem mért vagyok?
Mégis mikor "elvesztettem",a sírjához gyakran mentem.....

Hisz ő volt a Nagyanyám,felnevelte jó ANYÁM!!!

Kövesdi Ferencné - Teri _
277
farkas viola - 2016. március 05. 09:03:44

Drága Terézke!
Mélyen elgondolkoztam verseden és Veled ellentétben csak rossz dolgok jutottak eszembe.
Mint gyerek, szeretetet nem élveztem, puszi soha nem volt senkitől, de annál több "elnadrágolás"! Mint leendő munkaerőt látták a gyerekben, melyre igen korán be is fogták.
Nem is folytatom tovább, megállítom a lavinát, mely elindult bennem, de lehet, hogy csak nálunk volt így. Egy biztos: nem istenítették a gyereket úgy, mint manapság.
Szeretettel: Viola RoseHeartRose

498
kovesdiferencne - 2016. március 05. 07:07:13

Kedves MMarcsi
Érdeklődéssel olvastam hozzászólásodat.....látod,hogy milyen
sérülékenyek a gyermekeink,az unokáink..és valamikor mi is
voltunk ilyenek.Az emlékek pedig hű kísérőink életünk folyamán.
Vigyáznunk kell...ne hagyjunk "fájó" nyomot !
Szeretettel!:Kövesdi Teri

4977
MMarcsi - 2016. március 04. 22:55:12

kedves Terike
kedves emlékező soraidat szívesen olvastam,hisz még itt is nagyon szépen szóltál a nagyanyádhoz.Nálam is rögtön felidéződött az a gyerekkori sérelmem/én is csak egy nagyanyámat ismertem/,hogy mama csak aput kérdezte meg,hogy kér e csipetke levest-engem nem.kedvencem volt,és még hasfájás is lett belőle olyan rosszul esett akkor-és tüskeként maradt meg bennem azóta is.
Lám lám vannak a "rossz"nagymamák és jó nagymamák,amilyen te is vagySmileS remélem majd én is leszekSmile
szeretettel voltam itt:Marcsi

498
kovesdiferencne - 2016. március 04. 18:57:52

Kedves Anikó!
Köszönöm szépen a véleményedet.
Mindig örül a szívem amikor olvasom!!!
Ajándék Vagy nekem! Hasonlóan gondolkodom én is.
Szeretettel:Teri

5274
wartburg - 2016. március 04. 18:22:26

Kedves Teri ! amikor írom verseidhez hogy nem természetes az ahogy te ragyogsz a világra
pont az ilyen nagyanyákról írok mint a te nagyanyád .............Nem mindenki éli meg ajándékként hogy nagyszülő lett sokszor még fiatal nagyszülőknek is teher ...
De te ezt is egy "Terikés " szemüvegen keresztül látod hálatelt szívvel köszönöd meg édesanyád feloldozva a nagymamád ...............Újra csak Heartgratulálok Anikó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.