Cs. Nagy László: Égre szórt szavak
Égre szórt szavak

Csillagok, maguktól részegülve,
úgy fénylenek, mint égre szórt szavak.
Sötétemen átizzó csodáktól,
a hideg hold karéja széthasad.

Hirtelen a fényre árnyak ülnek,
a sötétség is gonddal lesz tele.
Fátyol lóg az égi boltozatról,
árván, kinek sosem volt Istene.

Fénytelen, és fény közé szorulva,
még hinni kellene, hogy létezem.
Szilánkokra hullott ragyogáson,
vak éjszakát fodroz' a félelem.

Csillagok kivérzett, üszkös sebét,
csendességbe csavarja a holnap.
Sötétbefúlt fényességed nélkül,
egeidben mondd, hogyan ragyogjak?
5276
Jean19570102 - 2016. március 09. 20:16:04

Kedves László!

Újfent nagyszerű verssel jelentkeztél. Akár ars poetica-nak is megfelel:
"Fénytelen, és fény közé szorulva,
még hinni kellene, hogy létezem...

Sötétbefúlt fényességed nélkül,
egeidben mondd, hogyan ragyogjak?"

Számomra az alkotó ember örök dilemmáját fogalmazza meg a versed,melyet ragyogó képekkel tettél érzékletessé. Úgy, hogy tiszta szívből biztatlak: ragyogj csak tovább!
Baráti üdvözlettel: János

2175
hzsike - 2016. március 09. 07:51:30

Gazdag lelkületű és szókincsű Gyönyörűség! Smile

3652
zina - 2016. március 08. 20:11:30

Ahol félelem van, ott sötétség van..., számomra a harmadik versszakod a legbeszédesebb. Fényes napokat, kedves Titus, és szeretettel gratulálok! Smile

4977
MMarcsi - 2016. március 08. 18:14:02

kedves titus!
még az ilyen szomorú,sötét, fénytelen tartalommal teli versed is ragyog!
s a címért külön gratula-nagyon tetszik,
MSmilercsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.