Tóth.János Gyuláné: Kezdet és vég
Kezdet és vég

„Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:"
Ez a sorsom, egy időn kívüli
dimenzió felé haladva most,

ahol minden egyszerre történik.
Menj el és ne búcsúzz, e szót gyűlölöm.
Maradj bennem örökké kezdet és vég,
ahogyan utoljára találkoztunk,

boldogan, félve, féltve, szeretve.
Mindketten tudtuk, utolsó ölelés,
itt a földön most és mindörökre.

Én érzem és tudom, találkozunk!
Egy időn kívüli dimenzióban,
Ott ahol nem fáj már semmi sem.

Az idézet (első két sor) Babits Mihály: A lírikus epilógja című művéből való.
1748
Ligeti Eva - 2016. március 13. 23:05:15

Fájóan szép vers.
Átérzem a fájdalmat, a veszteséget. A hiányát nehéz feldolgozni ...
Szeretettel: Éva.

3439
titus56 - 2016. március 13. 19:45:03

Drága Éva!

Engedd meg, mindenféle bántó szándék nélkül, hogy ne értsek egyet Kit soraival.
Bár Babits nem annyira, de ez a szonettje a nagy kedvenceim közé tartozik, és bizony kicsit átszabtad a szonett formát.Van néhány fajtája a szonettnek, bármelyik rímképletére megfaraghattad volna, mert így ugyan értem a mondanivalót, de mind a szótagszám, mind a rímképlet nagyon esetleges.

titus56

3654
deva - 2016. március 13. 12:20:08

Köszönöm Kitti kedves hozzászólásod, véleményed. Szeretettel. ÉvaRose

5396
Kitti - 2016. március 13. 08:31:07

Kedves deva!

Szerintem a babitsi sorok nélkül is képes a versed két lábon állni.
A kényszerű búcsú és elválás utáni reménye a találkozásnak, az együttlétnek egy új dimenzión; Szép és fájdalmas vers.
Üdv.
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.