Cs. Nagy László: A híd
A híd

A hídon csend szövi közénk a perceket,
vízrehajló ágra fércelt pillanat
két csobbanás közé szorulva megreked,
míg szemem szemedben gyémántot kutat.

Csak néztelek, hogy lelkem megtanuljon,
mint tízparancsolat, mit senki sem felejt.
A víz fölött bolyongva lenge szárnyon,
halk álmodásom reptetett egy szívzörejt.

A híd alatt szédülten rohant a sodrás,
vad habok festették tükörképedet.
A fák között már elszenderült a zsongás,
a nap még fényben fürdette két kezed,

majd koppanás, élesebb mint a zúgó
bordáknak csapódó konok acél-zaja.
A csend, - távozó lépted után csavargó -,
bennem a hídról már nem talál haza.
4930
barnaby - 2016. március 11. 11:21:53

Az utolsó vszk.kozpontozasat atneznem még egyszer. Orommel olvastalak. Gratulálok:bSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.