Horváth Piroska: Szivárvány (Tündérhíd)
Szivárvány (Tündérhíd)

Tarka-barka cifra álom,
Csodát rejt az égi vászon.
Kaput nyit a nagyvilágra,
Varázsigét csöpp virágra.

Álmát szórja magas égbe,
Felreppen a messzeségbe.
Szivárványos égi mámor,
Hidat fest hűs, nyári zápor.

Utat tár fel földről égbe,
Iránytűd a mindenségbe.
Harmatcseppes üde réten,
Tündér inal lágy csipkében.

Pajkos szellő táncra perdül,
Távolban víg dallam zendül.
Kísérve csöpp tündér útját,
Zendítve kis lantnak húrját.

Éji bálba mennek sorba,
Manók gyűlnek libasorba.
Kezdődhet a szivárványbál,
Itt e földön tündértónál.

Szivárványon által kelnek,
Vidám nótát énekelnek.
Holdfény csillog ünneplőbe,
Nyilát lövi szívfelhőbe.

Amikor a bálnak vége,
Minden Tündér hazatérne.
Meselények nagyon sírnak,
Nyoma veszett tarka hídnak!

Így esett, hogy itt ragadtak,
Emberek, ők köztünk vannak!
Mese szóljon gyermekeknek,
Nehogy végleg eltűnjenek!
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.