M. Laurens: CSONKA BALLADA EGY SENKI ÉLETÉRŐL
CSONKA BALLADA EGY SENKI ÉLETÉRŐL
(végső emlék a feledhetőnek)


Egy filléres másolat lóg a falon,
napszítta poros művirág az íróasztalon,
a zöld-penész már a küszöböt is elérte,
de nem tett semmit ellene, se érte.
Nagyra-törő álmai sohasem voltak,
ha lettek is volna: már régen elkoptak.
Család, gyermek, nyugalom volt vágya,
és egy szerető feleség, aki hazavárja.

Megnősült, dolgozott, s szinte már felejti,
a régi kis dobozt, mely emlékeit rejti.
Korok és ideológiák jöttek mentek,
határok tűntek el, s újak növekedtek.
Elrepült több mint hatvan év nagy-hirtelen,
Ő maradt ki örökké volt: a nincstelen.
Pedig temérdek dolog történt ezalatt,
miből egyetlen egy sornyi sem maradt.
Csak egy árva pókháló, az üres polc felett,
egy soha meg nem írt történet helyett.
- Ez marad majd utánam - gondolta,
asztalán a silány művirágot félretolva.

A vastag porban egy öreg toll hevert,
hegye régen látott már új verseket.
- Ha csekély tinta jutna még a tollba,
és papír is akadna tán a vén fiókba,
ez égi jel lehetne onnan nagyon fentről,
hogy a teremtőm tudni akar életemről.
Netán meg kéne írnom tanulságnak,
az utókornak vagy akárki-másnak,
hogy miként is maradtam örök senki:
kinek sorsát a történelem elfelejti.

Gondolataimat hadd rendezzem hát sorba,
hasztalan életem, most e tollba mondva:
Például, ha a születésemmel kezdeném,
valahol még az ötvenes évek elején...
Szóval a Ratkóban virradt rám a kék ég,
amikor asszonynak szülni volt kötelesség,
habár a szerelemnek is volt némi része,
egyszóval így történhetett meg, hogy
édesanyám ringatott szerető ölébe`.
Lettem hát, mint akkoriban oly sokan,
a háború után, tervszerűn s tudatosan.

És eltelt négy év, min nincs mit feljegyezni,
tanultam beszélni, járni, sírni s nevetni,
pelenkámat jócskán hátrahagyva immár,
Én jól ellettem volna, mint tóban a hínár:
de a történelem Dzsinn volt a palackban,
s ötvenhat máris ott dübörgött a falakban.

A Múzeum körúton laktunk akkortájt éppen,
sötét volt, és én a koksz tövében vacogva féltem,
mert szenes-pincénk mélyén kuksolt a család,
és mikor apámért feljöttünk, hogy haza hozzuk,
egy eltévedt géppuska golyó kis-híja el talált.
Nagyanyám a drága lélek, isten nyugosztalja,
a nyolcvanas években is a falban lévőt mutogatta.
Ő hitt benne, hogy ez, egy égi jel, isteni csoda,
unokája fejétől a kapualjban, kétujjnyira vágódott oda.
Képek, hangok villanások maradtak meg bennem:
kapunk előtt egy fölborult sárga villamos,
tankok csővel a falnak. Erre emlékeztem.

Négyévesen láttam először a méltóságos halált.
Túlélés ide vagy oda, Ő mégiscsak megtalált.
Szívizomgyulladás! Így szólt az orvosi verdikt,
piros kis-biciklim elítélve, ugrálást is megtilt.
Korán megtanultam hát, olvasni muszájból,
Így lett a képes mesekönyv az egyetlen barátom.
Hatévesen már nagy hangon böngésztem,
írni még nem tudtam, csak firkálni: de szépen.
E tudással kerültem hát az első iskolámba,
vartag komor téglafalak, nap se nézett rája,
első-osztályos lettem a Cukor utcába’. -

Gondolataiban már az első fejezetig jutott,
papír is akadt kezébe, mit egykor eldugott.
De a kalamáris kupakját csendesen emelve,
réges-rég beszáradt tinta várt az őszülő fejre.
Hiába van pár megsárgult papír a vén fiókba’,
az égi jel most elmaradt: nincs tinta a tollba...

Hát, így maradt Ő végül egy elfeledett senki,
kinek sorsát a történelem fel sem jegyzi.
Maradt a művirág, pókháló az üres polc felett,
e soha meg sem írt: végső történet helyett.

Pest-Buda 2013-2016.
3872
M Laurens - 2016. április 10. 14:56:38

Kedves Mária! (jégmadár)
A vers 2012 és 2016 között csak eddig jutott el, formába öntve. Ilyen tempóval a folytatás post-mortem várható! Cool
/ Miklós /

3652
zina - 2016. április 07. 19:22:06

Azért csak megírtad a történetet, nem a végsőt. Tudod, Miklós, bárcsak több ilyen "senki" volna. Gratulálok a versedhez is, sok szeretettel: zina, lánykori nevemen: senki alfonzina Smile))

3649
Oroszlan08 - 2016. április 07. 14:01:48

Az előttem szólókkal egyetértve szeretettel gratulálok!Heart

4930
barnaby - 2016. április 07. 12:31:52

Viola véleményét erősen alátámasztva, tisztelettel gratulálok, kedves Miklós. Üdvöm:BSmile

4977
MMarcsi - 2016. április 06. 18:24:37

Kedves Miklós,itt jártam,olvastam soraidat.S jégmadárral egyet értve olvastam is volna még még tovább...
Sokszor voltam már én is olyan kiszolgáltatott helyzetben,hogy Senkinek éreztem magam/versemben,novellámban is szerepel/-de mégiscsak az a vége,hogy nem senki hanem valaki akarok lenni!!!!Úgyhogy meg ne halljam mégegyszer tőled sem!!!Értékes valaki vagy itt köztünk isSmilepuszi:MSmilercsi

3757
jegmadar - 2016. április 06. 11:41:55

Kedves Miklós!

A versed remek. Kár, hogy a gyerekkor után jön egy jó nagy ugrás. Várjuk a köztes versbe szedett élettörténetedet is! Mi az, hogy soha meg nem írt? Állj csak neki!

Szeretettel ölellek

3872
M Laurens - 2016. április 05. 18:00:03

Köszönet az olvasásért, kedves Viola! Rose
/ Miklós /

277
farkas viola - 2016. április 05. 08:03:40

KEDVES MIKLÓS!
Megható, magas szintű, csodálatos! A Pályázatiban lenne a helye.
Nem hiszem, hogy ez a "SENKI" a feledés homályába vész. Ennyire nem lehetsz szerény.
Megbecsüléssel, tisztelettel és szeretettel gratulálok: Viola In Love

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.