Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Elkéstél
Elkéstél

Ne szóljon szád
mert minek,
ne hulljon
könnyed,mert
kinevetnek
Lapozd a napjaid
haladjanak
neked itt már
értelmetlenek a
szavak
Kinőtt a világ,
mert
megöregedtél
örülj,hogy
háborúban nem
éltél
Mondom neked
ember
kínodban nevessél
ne keseregjél.
Neked már nem
osztanak lapot,
az éveidet lapozd
Mit meg nem tettél
azon már ne siránkozz
Kis botodra támaszkodva
gondolj bele a sorsodba,
kutass a múltadba
Te is tehettél volna valamit
hogy ne ez lenne itt,
ne legyen ilyen ez a világ,
de te csak annyit tettél,hogy
keseregtél,szólni nem mertél,
már meg elkéstél.


Kondoros 2016. április 2 Oláh Péterné Jantyik E
4694
Rzsike - 2016. április 05. 08:02:37

Jégmadár rzsikésen köszönöm.Ilyen gondolatok jutnak eszembe és dühös vagyok a világra. Kiskertemben kapargálva saját magamat ostorozva,kapanyélre támaszkodva.Sad
ölellek.Rzsike

3757
jegmadar - 2016. április 05. 07:39:01

Igen. Vannak, akik csak magukban dünnyögnek, elégedetlenek, nem szólnak, aztán lekésik az életet. Remekül fogalmaztad meg Rzsike olyan rzsikésen. Szeretettel ölellek

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.