Cs. Nagy László: Folyó se marja
Folyó se marja

Folyó nem marja úgy a partot,
ahogy megkeseredik az álom,
ha tegnap-kihűlt párnád tart ott,
hol forró-magunkat nem találom.

A didergő sötétség könnye,
ablakomról hiányzó lehelet,
és minden éjszaka úgy hull le,
mint leomló szirtekről a kövek.

Emlékednek tegnap-arca van,
tenyerem vágy-melegében tartom.
Az idő félszeg-mozdulatlan,
mosolyodban szemem elringatom.

Összekuszáltad a nyugalmat,
és szárnyam a kék felhőket éri.
Tekinteted ragyogó harmat,
minek fényét hagytam elvetélni.
4977
MMarcsi - 2016. április 13. 21:25:41

Keser bánatos vers nagyon szépen megírva. gratulám hozzá kedves titusSmile
MSmilercsi

4670
Bogar Gabor - 2016. április 13. 12:13:51

Kedves Laci!

Nagyon szép vers. Kár, hogy a tökéletes szép rímek, csúnya, fülbántó asszonáncokkal váltakoznak.
Gratulám.
üdv: bg

5445
babi - 2016. április 13. 06:05:25

Nagyon tetszik, gratulálok! Smile

3649
Oroszlan08 - 2016. április 12. 22:42:44

Átérezhető, többször olvastam soraidat!
SzeretettelRose gratulálok: Ica

4944
Roberto - 2016. április 12. 22:19:03

Szép! Gratula! Üdv: Robi

5383
inyezsevokIldi - 2016. április 12. 21:08:14

Mélységes bánat árad soraidból!
Nincs semmi, ami vigasztalhatna!
Mondanám vigasztalásul,
egyszer csak kiapad a fájdalomnak kútja,
de minden szavaddal mélyebbre ásol,
így nincs menekvés!Rose

3342
rozsaschvalm - 2016. április 12. 12:01:57

Gyönyörű vers, gratulálok! Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.