Cs. Nagy László: Tavaszremélő
Tavaszremélő

Pipacsoktól vértelen mezőkön,
lassú álmodás matat a fű között.
Megváltásért - ha ragyogva eljön -,
a hajnal friss szelekbe öltözött.

Kifésülte kóc haját a felhő,
mellényére fodros fényeket tűzött.
Fagybélésű, viseltes felöltő,
még ott himbált a kelő nap mögött.

Zajtalan ölelkezik a nádas,
egy apró rügy már szemez épp a csönddel.
Reménykedőn, mint egy ifjú házas,
mikor szárnyalón jövőbe lépdel.

A tó fényes tükörré varázslott,
kifestheti majd a tavasz szép szemét.
A hideg már minden ászt kijátszott,
bársony-kék vitorlát húzott fel az ég.
3872
M Laurens - 2016. április 20. 20:10:07

"Zajtalan ölelkezik a nádas,
egy apró rügy már szemez épp a csönddel."
--
Ismét egy gyöngyszemmel gyarapítottad az oldalt kedves Barátom!
Őszinte szívvel gratulálok!
/ Miklós /

498
kovesdiferencne - 2016. április 20. 16:45:20

Kedves László!
Szép ez a reménykedő versed!
A remény az pozitív érzés.....Ne mondjunk le..hanem reméljünk és "tegyünk"!
Szeretettel olvastam:Kövesdi Teri

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.