Cs. Nagy László: Békülök magammal
Békülök magammal

Csillagos álmok, holt remények,
a hold sápadt vallomást cipel,
foltos ruháján csüng az ének,
fénylését megosztja bárkivel,

ki felnéz, titkait kilesni
hogy' űz csillagot az éjszaka,
békére a sötétben lelni,
mi karcol, akár egy ballada,

ha olykor békülök magammal,
nem verdes, szárnyam leeresztve,
csak ha tegnapom néha színt vall,
keseredik körém az este,

már hangomat se' hallja Isten,
vadul elnyomja a nagyvilág,
pedig benne dobogott minden,
amit neked suttogott az ág,

mikor ő sóhajtott helyettem,
és lábadhoz rezdült egy levél,
minek kifakult zöldje lettem,
kénye-kedvére sodort a szél,

a szeszély, de volt egy április,
még napcsikorgós, még szertelen,
hajlongott vele a nyárfa is,
még nem tudtam hová érkezem,

ott vártam, és a nyár varázsa,
rőt tincseiddel megérkezett,
ragyogást aggatott a fákra,
kékség osont a felhők felett,

benned szédült a körtánc velem,
és csak néztem, hogy magam vagyok,
míg sután botolva átestem
árnyékomon, szóltak a dalok,

még alig csitult a szédület,
az ősz sodort színvarázs csodát,
léptedsimító avarszőnyeget
már rozsdás suttogás járta át,

a fák félve összehajoltak,
fehér csendkabátot öltött
a táj, és mint vacogó holtat,
csillogó jégvirág köszöntött,

de mikor békülök magammal,
tán kibékül velem Isten is,
mert látta, hogy milyen a hajnal,
s veled a szertelen április.
3362
zsubanya - 2016. április 23. 15:53:19

Drága László!

Ismételten, mint már annyiszor elvarázsoltál...már harmadjára járok itt, nem tudok betelni a szépséggel és csak zeng, és zen bennem egy Chopin dallam, egy-egy bús futam...és közben én is békülök magammal. Olyan dallamíve van ennek a versednek is, hogy az ember lelke szárnyal, megtorpan, lezuhan és ismét szárnyal. Hihetetlenül játszol a szavakkal, gondolatokkal, varázslat egész versed.
Tudom, régen jártam Nálad, bár olvaslak rendületlen, de múlik az idő, fogy az erő, nem jut belőle mindenre.
Főhajtás, szeretetteljes gratuláció és nagy baráti ölelés: ZsuzsaSmile

5396
Kitti - 2016. április 22. 08:59:15

Nem csalódtam, a vers pont olyan szépen kidolgozott, mint a többi versed. Amely versszak bennem nyomott hagyott:

"már hangomat se' hallja Isten,
vadul elnyomja a nagyvilág,
pedig benne dobogott minden,
amit neked suttogott az ág,"...

Gyakorlatilag a vezérgondolat ez, és végigvonul a szépséges sorokon, kis enyhülést a végére tűzve, a hajnal és április szavakkal. Smile
Majdnem minden sorod 9 szótagszámú, egy 10 és egy nyolcas van benne. Ritmusa viszont töretlen. Örömmel olvastam.
Grat!
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.