Cs. Nagy László: "Tanuld meg ezt a versemet" (2016. május)
"Tanuld meg ezt a versemet"

Majd "tanuld meg ezt a versemet",
ha nem marad más, csak ez, veled,
ha nem lesz eső, mi ránk csorog,
megmaradnak e lázas sorok,
nem kell, hogy tudd, csak érezd belül,
a szó hiába, alámerül,
hol ringtak kék, fodrozó habok,
mindig csak elrontott rím vagyok,
az idő szétszórt filléreit
a sötétség úgyse menti meg,
a bársonyos éjben elveszik,
hát "tanuld meg ezt a versemet".

Bűneit ne nézd, mit elkövet,
tükrödön kéklő virág lehet,
vagy esőben fénylő utcakő,
mit lágy csillogással körbenő
az ég elejtett drágagyöngye,
könnyét hullajtva rá a csöndre,
ha napfény után már nincs vigasz,
talán az árnyék, mi mindig az,
felporzik volt lépésem mögött
hűlt-hűségesen, mint eb követ,
egy szürkére festett délelőtt,
majd "tanuld meg ezt a versemet".

Hát "tanuld meg ezt a versemet",
én se, ez se foglal nagy helyet,
egy csendesült, üres sarokban,
hová a tegnap ritkán dobban,
hol álmaid sosem zavarja,
fényes szárnyadból kiszakadva,
mint zajtalan hulló tollpihe,
nem kutat, senkinek senkije,
s ha csillagreményes éjeken
nem melegít takaró helyett,
ne korholj, hogy folyton vétkezem,
csak "felejtsd el ezt a versemet".
3872
M Laurens - 2016. május 22. 12:02:12

Jöttem tanulni hozzád kedves barátom!
Tudom, hogy szerény ember vagy, ezért nem fényezlek fölösen. Egyszerűen és simán nagyszerű verset írtál, de ez nálad jóformán természetes immár. Gratulálok!
/ Miklós /

5276
Jean19570102 - 2016. május 06. 22:18:10

Kedves Titus!

Tanítani valóan szép vers, ami egy versről szól. A Te versedről, ami lehet "vigasz", lehet "vétek". Mindenkinek annyi, amennyit kiérez belőle. S "ha nem melegít takaró helyett", az sem baj,- el lehet felejteni. Bár sokkal inkább megtanulni érdemes. Nagyon egyedi a megközelítési mód, ahogy a költészetet látod (és roppant szimpatikus). Verstanilag most is kifogástalan, mint mindig, ez tőled már megszokott. Még jó, hogy minden hónapban nem lehetsz pályázati nyertes, mert akkor mások nem igazán rúgnának labdába.Szívből gratulálok, minden elismerésem.

5396
Kitti - 2016. május 02. 07:00:30

Kedves Titus!

Újra egy csodálatos verset kaptunk tőled. Gyönyörű metaforák és szóképek, hasonlatok tarkítják a 15 szótagszámú keretben ülő témát. A vers maga kilenc szótagszámú, szépen ülő rímekkel és ritmussal. Gyakorlatilag vígasz versnek nevezném a téma miatt, rengeteg bölcsesség lapul benne. Igaz, az utolsó versszak, hangulatában elengedi a témát és a bíztatás helyett inkább a lemondás szerepel. De így van ez mindennel.Ha nem megy igazán, akkor hagyni kell... Viszont gyönyörű!

"Bűneit ne nézd, mit elkövet,
tükrödön kéklő virág lehet,
vagy esőben fénylő utcakő,
mit lágy csillogással körbenő
az ég elejtett drágagyöngye,
könnyét hullajtva rá a csöndre,
ha napfény után már nincs vigasz,
talán az árnyék, mi mindig az,"...

Nálam nyertes, az biztos. Gratulálok!
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.