Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó

Regisztráció Elfelejtett jelszó

Kiemelt támogatók
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezned.

2019.07.19. 12:33
Szép napot mindenkinek! Smile

2019.07.19. 12:31
Az ÚJ Verselő vers cím: BŰVÖLET. Ezzel a címmel vagy tartalommal várjuk a verselő vers rovatba pályázataitokat.

2019.07.19. 10:27
Szép nyári napot, kellemes pihenést, remek alkotásokat kívánva, üdvözöllek benneteket. Éva Rose

2019.07.19. 06:42
Kellemes, szép napot kívánok kedves Holnaposok! Rose Heart

2019.07.18. 21:59
A feltöltés befejeződött. Szép estét és jó éjszakát mindenkinek. Smile

2019.07.18. 21:59
mama a szerző profiljánál közvetlenül tudsz neki levelet írni.

2019.07.18. 20:47
Kedves H. Gábor Erzsébet! Szeretnék a "Berkenyeágon kismadár" tündéri gyermek verses kötetéből rendelni egy példányt. Mi a teendőm? Üdvözlette... Bővebben

2019.07.18. 18:35
Felhívom a kedves szerzőtársak figyelmét (főleg az újabbakét), hogy személyemben, a versek prózák alatti véleményekre legtöbb esetben bővebben reag... Bővebben

2019.07.18. 17:31
Kellemes estét az értékes alkotások között. Szeretettel. Éva

2019.07.18. 16:21
Kellemes délutáni pihenést kívánok szeretettel! Heart

Archívum
Felhasználók
» Legújabb tag: mama
» Online vendégek: 7
» Online tagok: 0
Hajgató Attila: amikor letekintettem a Hegyről (2016. május)
amikor letekintettem a Hegyről



Egy nap, amikor
letekintettem a Hegyről
eszembe ötlött egyből, hogy
mivé is lett ez a város, és
mivé lett benne az ember
aki egykor volt
máskor holt
akik innen nézve
csak parányi hangyák
míg azok akik
otthon ülnek
a mocsoktól ragadó
konyhaablakon ár nézve
a ház előtt virágba
boruló vadalmafát.

Az utak, akár a
zsákmányra éhes kígyók
testükön a sok ezernyi
pikkely csillog
körül fonják a házakat
bekebelezve az egész
várost, hogy aztán
majd egy sötét éji órán
félig megemésztett
rozsdás acélcsontvázakat
öklendezzenek fel magukból
és többé már
rá sem ismerünk
a gyerekkori házra, vagy
az előtte lévő játszótérre
ahol bár nem akartunk
végül mégis mind felnőttünk.

A Nap, csak egy a
horizontra gombostűvel
feltűzött, megfakult kartonpapír
bágyadtan mosolyog fentről
„ez a sok piszkosszürke felhő
a végén még megfojt”
a gyárak kéményei
pedig pont olyanok
mint egy hanyatt esett óriás
ég felé nyújtózó karjai
aki üszkös ujjaival
sokat próbál markolni
még sem fog semmit
az égbolt ajtaján kopogtat
bebocsájtást remélve
kétségbeesetten.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Holnap Magazin cookie-kat/sütiket használ, mint a legtöbb weboldal. Tovobbi információk a sütik kezeléséről..
Kattints a Megértettem gombra az elfogadáshoz és az információ sáv bezárásához. Amennyiben nem teszel semmit, automatikusan úgy tetekintjük, hogy elfogadod a sütik kezelését.