Deák Mária: Ős szerelem
Ős szerelem

Szelíd az éj, szemedben csillagok ragyognak,
a hold bűbáján teríted rám szép szerelmünk.
Titkos égbolt rejtelmei messze vonzanak,
megtart, körbefon karod. Itt és most szeressünk.

Ajkadra kúszik a mosoly, nem kell már a szó,
lehunyom szemem, érints, hogy bennem lássalak.
S hold mosolyát takaró fellegek elúszó
ködében, gomolygó vágyak ránktaláljanak.

Zuhan a csillagfény. Az égről vagy szemedből?
Megszűnik a világ köröttünk, porszemekből
születő fény glória fonja ölelésünk.

Míg nem tudok betelni véled, ős szerelem
szelíd éjből vad, súlyos tánccá válik velem
Lobbanó gyönyör szikráján parázslik lelkünk.
3757
jegmadar - 2016. május 10. 11:22:47

Köszönöm Marcsi!

4977
MMarcsi - 2016. május 10. 10:12:38

Marcsi,nagyon szép szonett jellegű ős szerelem tárul elénk!
Az utsó 2 versszak is elég lett volna annyira kifejező.gratula:MSmilercsi

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.