Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Emlékek rabja
Emlékek rabja

Hegy csúcson állva,
kezem az ég felé nyújtva,
egy felhőből kirajzolódott
jó anyácskám szelíd arca.
Kezét nem nyújtotta,apámhoz
simulva,három pici fiát
mosolyogva,átkarolta.
Majd szelíden intett,már
azt hittem elérem őket,
a hegy csúcson állva,
de a felhőt a szél tőlem,
egyre távolabbra sodorta.
Ó én balga,csak a felhők játéka,
mondtam magamnak,magamba
ilyen lesz ember,ha emlékeinek rabja,
felhő képében úszik előtte élete egy darabja.

Kondoros 2016 május 16 Oláh Péterné Jantyik E
4694
Rzsike - 2016. május 17. 12:44:47

Köszönöm Kitti.Felhős nap volt és gyönyörű szépen úsztak az égen.Smile

5396
Kitti - 2016. május 17. 12:32:29

Kedves Rzsike!

Én is épp "felhőztem" tegnap. Átéreztem a versed.
Üdv.
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.