Okafogyott vers

Most hogy okafogyottá vált,
hogy lemenjek hozzád,
s megírtam, amit gondolok,
olyan erővel tört rám a vágy, hogy nem is gondolod

Melegség öntött el,
parázslik a testem.
Menten, ágynak estem.
Emléked ölemben ringatózott.

mmmm - mmmm

Én kicsi munkásom,
egyetlenem.
Miért nem szakad ki
menten szívem?

Miért nem szakad ki?
Miért nem hasad ki?
Az én árva szegény szívem?

Miért nem lehetsz
csak az enyém?
Miért hogy hiába
szeretlek én?

Miért hogy kívánlak,
csak téged imádlak,
megeszlek - kihánylak,
Ó Te szegény!

Hazudtam érted, hogy lássalak,
Mentem volna hozzád,
Hogy várjalak,

Kapumba kiállva,
Szívemet kitárva,
Legénykém te árva
Boldognak hadd lássalak!