Simon Dávid: gyermekrajz
gyermekrajz

alattunk

színes lovak vágtáznak
a pocsolyába mártogatott
papírlapokon

felettünk

ötvenhatos golyónyomoktól
sebzetten dőlingélnek a házak

vagy pont fordítva van
és fölénk rajzolták a vágtát
alul meg a hétköznapok állandósága
pihen a házak ablakában

és puha párnákkal
bélelt szobáinkból kizuhanva
meghalunk
hogy meglássuk
a láthatatlant
a színes lovakat
a szóközökben rejlő csendet
az állandó változást
a néma Istent

vagy magamat látom én
és nincs se fenn
se lenn
csak minden lassan körbe ér
és ugyanaz a gyermekrajz van az elején
mint a végén
4944
Roberto - 2016. május 28. 07:37:19

Érdekes vers! Tetszett, de majd még rágódom rajta. Üdv: Robi

4270
simondavid - 2016. május 27. 21:24:35

Köszönöm!

5286
a_andrea - 2016. május 27. 16:44:09

Zseniális! Smile Nagyon tetszett!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.