Simon Dávid: Szétfolyó perceink (2016. június)
Szétfolyó perceink

Szétfolyó perceink csókolóznak
a járdaszegélyen,
néma ordításba tömörülve
zúg le a csatornán vérem.

Kifordított kabát a lelkem,
fázol benne,
torkomon akad
az elhallgatott örömzene.

A vékony égboltot ferdén tették fölénk,
megkaparom, mint szerencsejegyünket,
odaálmodom a szívedbe
az én szívemet.

A részeg csillagok röhögnek,
átszalad a szobán a huzat,
sürgetve visz magával téged
a ránk omló alkonyat.
4270
simondavid - 2016. június 04. 21:17:17

Köszönöm szépen!

5383
inyezsevokIldi - 2016. június 04. 09:18:46

Nagyon, nagyon jóóóó!
Tetszik!

Kifordított kabát a lelkem,
fázol benne,
torkomon akad
az elhallgatott örömzene. "

Soha soha ne hallgasd el, csak ha ilyen szép vers lesz belőle!

Gratulálok: ildikóRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.