Zsuzsa Mihály: A papucsférj
A papucsférj ( Hegedűs Tyutyu emlékére)

Lehetne jó, lehetne szép, lehetne kék még nekünk is az ég!
Ha jönnél velem, ha fognád kezem, s nem mondanád nekem azt örökké hogy: Nem!

Ki vagyok veled én a vízből, Kilencszer elküldesz a tízből
Kis ujjam adom , viszed a karom, s nem szólhatok mert jön a nagy pofon.

Emlékszem még- valamikor, verseket írtam hozzád én barom!
Nem hiszem el a nagy változást, Jótűndér álarca mögött a boszorkát!

Képzeljék ver a feleségem, nem főzi meg az eleségem
Rab vagyok fogoly, életem pokol, hogy mi lesz velem azt még nem tudom

Elveszi mind a fizetésem, néha kihagy a szívverésem
Remeg a kezem, nincs becsületem, tönkre tette az idegrendszerem!

(prózában:Kezdetben olyan szép volt minden... hogyan romolhatott el így?
Hacsak nem azért...! És még mondják hogy a lenyugvó napnak is van ereje.,,,
Hazugsááááááág!!!!)
A fele volt ő az egésznek, mostanra minden az övé lett!
Az ágyról lerúg , mindennap berúg, gúnyosan úgy becéz : Te csúf, te rút!

Az utolsó csepp a pohárba: szerelmes a postás Pistába!
A postás csenget , az asszony nevet: Estére megint moziba megyek....!

Befér még egy csepp a pohárba, bújjon csak Pistával az ágyba,
Higgyék hogy megint moziba megyek,de a postásnéhez becsengetek !
Az nevet aki a végén nevet!!
( próza.Lehetek papucs, de hülye azért nem vagyok!)
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.