Mészáros Botond: Vihar
Vihar

Kezdetben fehéres vattapamacsokat
pingál a sors a nagy, kékes háttér elé.
A vágyak pedig csak sodorják egymás felé
a kicsiny, fehér pöttyöket.

Annyira gyenge minden ilyen folt.
Elég lenne egy zordabb fuvallat,
hogy örökre darabokra szaggassa
friss álmaikat.

A széltépte egyéneket mégis
egymáshoz vonzza egy láthatatlan erő.
Minél többen vannak, annál többet veszítenek el
tisztaságukból.

Fegyverkeznek, sereget gyűjtenek a harchoz,
hol lilás, hol fekete köpenybe burkolózva.
Szurkos mázat vonnak tanyáikon
a fénysugarakra.

Majd beterít és elnyel mindent
e szürke, selejtes utánzata az égnek,
s közben a habok egyre csak égnek
a napsugaraktól.

Elszakadnak egymástól,
ismét megkísérelik meghódítani a felszínt,
ricsaj és villámlás közepedte,
haragosan lezúdulnak.

(2016. június 4., Szilágycseh)
5111
mbotiw - 2016. június 08. 14:31:52

Kedves Kitti!

Örülök, hogy tetszett a versem! Grin
Ez egy kis próbálkozás volt a modernebb, kötött ritmus és rím nélküli írásra. Próbálok írni (már, amennyire időm megengedi), amint alkotok valami újat, feltöltöm ide. Smile

Köszi a látogatást! Smile

Üdv,
Boti Smile

5396
Kitti - 2016. június 08. 12:08:53

Kedves Boti!

Még visszatérek a versedhez. Nagyon jó!
Kit

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.